Szakembereknek

Táplálkozási kérdések a diagnózis felállításakor

A betegek küzdhetnek mikrotápanyag felszívódási zavarral a duodenum és a jejunum érintettsége miatt a diagnózis felállításakor. Ennek súlyossága függ attól is, hogy milyen régóta tart a betegség, és milyen mértékű a felszívódási zavar. Elsősorban a vas, folsav, cink, kálcium, és a zsírban oldódó vitaminok felszívódása válik elégtelenné, de az ileumban a B12 felszívódása is zavart szenvedhet (11. ábra).

11. ábra: Azok a tápanyagok, amelyeket általában érint a vékonybélben való rossz felszívódás
(Forrás: FocusINCD saját)

Az, hogy van-e szükség táplálékkiegészítők szedésére, több tényezőtől függ, mint a hiányállapot súlyosságától, az általános egészségi állapottól, az életkortól, az élethelyzettől (pl. növekedési szakasz vagy terhesség) és egyéb kapcsolódó állapotoktól, mint például a szekunder laktózintolerancia. A táplálékkiegészítőket addig szükséges szedni, amíg a tápanyag felszívódási képesség helyreáll és a hiányállapotok megszűnnek (Niewisnki 2008).

A kiegyensúlyozatlan gluténmentes diéta

A gluténmentes diéta következtében a táplálkozás egyensúlya megbomolhat, és egyaránt okozhatja egyes tápanyagok hiányát vagy túlzott bevitelét is. A gluténmentes diéta önmagában nem egészségtelen, a kiegyensúlyozatlanság oka a helytelen ételválasztás. A búza az egyik legalapvetőbb tápanyagforrás. A búzából készült ételek alapvetően biztosítják az energia, a fehérje, a rost, a vitamin (különösen a B-vitaminok), az ásványi anyagok és a fitokemikáliák bevitelét. A búza elhagyása az étrendből csak jó minőségű, tápanyagokban gazdag alternatívákkal pótolható (Shewry & Hay 2015).

Ha valaki nagy mennyiségben fogyaszt kereskedelmi forgalomban kapható magasan feldolgozott ételeket, az általában túlzott energia-, zsír- (különösen a telített), és cukorbevitelt eredményez, míg az ásványi anyagok és vitaminok mennyisége alacsony lesz. A gluténmentes élelmiszerek rosttartalma jellemzően nagyon alacsony, mivel finomított, és nem teljes kiőrlésű gabonákból készülnek. Emellett a gluténmentes élelmiszerek gyártásához használt, természetesen gluténmentes gabonák – különösen a kukorica és a rizs – rosttartalma is alacsonyabb (12. ábra) (Gobbetti et al. 2017, Saturni et al. 2014, Theethira & Dennis 2015). A hiányzó technológiai tulajdonságok kompenzálására, jobb ízhatás elérésére gyakran több zsírt és cukrot használnak (Scherf & Köhler 2016, Saturni et al. 2014).

12. ábra: A gluténtartalmú és a gluténmentes gabonák rosttartalma
(Forrás: FocusINCD saját adatai Saturni et al. 2014)

Egyes coeliakiásokra jellemző lehet, hogy az esetleges gluténbeviteltől való félelmük miatt korlátozzák a szénhidrát fogyasztást, amit több zsír fogyasztásával helyettesítenek. Mások a diétás megszorításokat cukorban és zsírokban gazdag termékekkel, különösen snackekkel kompenzálják (García-Manzaranes & Lucendo 2011, Starni et al. 2014, Torata et al. 2015, Mariani et al. 1998).

Az ilyen táplálkozási szokások hosszútávon egészségkárosodást is okozhatnak, mint az elhízás, metabolikus szindróma, szívbetegségek és cukorbetegség. Egyes betegeknél a mikroelemek hiánya is kialakulhat, aminek oka inkább az elégtelen táplálékbevitel, és általában nem a felszívódási zavar (Saturni et al. 2014, Tortora et al. 2015).

Hogyan kezeljük a kiegyensúlyozatlan táplálkozást?

Ahhoz, hogy a gluténmentes diéta minőségileg is kielégítő legyen, természetesen gluténmentes ételeket kell fogyasztani. Ilyenek a teljes kiőrlésű gluténmentes gabonák, a hüvelyesek, a zöldségek, a gyümölcsök, a halak, a sovány húsok és a tejtermékek. Magasan feldolgozott gluténmentes ételeket lehetőleg csak kis mennyiségben fogyasszanak a coeliakiás betegek. Az utóbbi években ezeknek a termékeknek az összetétel is javult. Míg korábban a búzát főként a kukorica, a rizs és a burgonya helyettesítette, manapság ezeket inkább magasabb tápértékű magvakkal és gabonákkal helyettesítik, melynek köszönhetően változatosabban, ízletesebben és jobb minőségben étkezhetnek a coeliakiás betegek is (Kupper 2005). Az úgynevezett kis- vagy álgabonák (pl. amarant, quinoa, hajdina, teff) fogyasztása is előtérbe került, mivel nagy mennyiségben tartalmaznak jó minőségű fehérjéket, tápanyagprofiljuk a számos mikroelem és a telítetlen zsírsavak miatt jobb, mint a búzáé (13. ábra). Tudományosan bizonyított, hogy a napi háromszori álgabona fogyasztás javítja a coeliakiás betegek táplálkozási profilját, és ár/érték arányuk sokkal jobb, mint a kereskedelmi forgalomban kapható gluténmentes termékeké. Ez hosszú távon pozitívan hathat a coeliakiás betegeknél a diéta elfogadására is (Lee et al. 2009).

13. ábra: A keményítő, fehérje, zsír és ásványi anyag tartalom összehasonlítása a búza és a gluténmentes alternatívák esetében.
(Forrás: ENeA saját adatai, Staturni et al. 2014)